Docker Compose bevezető: több konténer egy fájlból

Egy igazi alkalmazás ritkán egyetlen konténerből áll. Általában van egy webes szolgáltatásod, mellette egy adatbázis, talán egy gyorsítótár (cache), és ezeknek mind együtt kell működniük. Ha mindezt kézzel, sok-sok docker run paranccsal indítgatnád, gyorsan elvesznél a kapcsolók és a hálózati beállítások között. Itt jön képbe a Docker Compose: egyetlen, jól olvasható YAML fájlban leírod a teljes stacket, majd egyetlen paranccsal elindítod. Ebben a cikkben végigvesszük, mi a Compose, hogyan néz ki egy valós compose.yaml, és melyek a legfontosabb parancsok.

Mi az a Docker Compose, és miért jó?

A Docker Compose egy eszköz, amellyel több konténerből álló alkalmazásokat definiálhatsz és kezelhetsz egyetlen konfigurációs fájlból. A modern Docker Engine telepítésekkel együtt érkezik, és a docker compose (két szó, nem kötőjel!) parancson keresztül érhető el. A régi, Python-alapú docker-compose parancs elavult — ma a Compose v2-t használjuk, ami a Docker CLI beépített része.

A fő előnyök:

Reprodukálhatóság: a teljes környezet egy fájlban van, amit verziókezelőben tárolhatsz.
Egyszerűség: egyetlen docker compose up paranccsal indul minden szolgáltatás.
Automatikus hálózat: a Compose létrehoz egy közös hálózatot, amin a szolgáltatások a nevükön szólíthatják egymást.
Skálázhatóság fejlesztéshez: könnyen indíthatsz több példányt egy szolgáltatásból.

Ha még csak most ismerkedsz a konténerekkel, érdemes előbb átfutni a Mi az a Docker? cikket, illetve a Kezdő lépések oldalt.

Egy valós compose.yaml példa

Nézzünk egy tipikus webalkalmazást: egy alkalmazás-szolgáltatás, mögötte egy PostgreSQL adatbázis és egy Redis cache. A projekt gyökerébe hozz létre egy compose.yaml fájlt:

services:
  web:
    build: .
    ports:
      - "8080:3000"
    environment:
      DATABASE_URL: postgres://app:secret@db:5432/appdb
      REDIS_URL: redis://cache:6379
    depends_on:
      db:
        condition: service_healthy
      cache:
        condition: service_started
    restart: unless-stopped

  db:
    image: postgres:16-alpine
    environment:
      POSTGRES_USER: app
      POSTGRES_PASSWORD: secret
      POSTGRES_DB: appdb
    volumes:
      - db-data:/var/lib/postgresql/data
    healthcheck:
      test: ["CMD-SHELL", "pg_isready -U app -d appdb"]
      interval: 5s
      timeout: 5s
      retries: 5

  cache:
    image: redis:7-alpine
    volumes:
      - cache-data:/data

volumes:
  db-data:
  cache-data:

Ennyi az egész — egy teljes, háromszolgáltatásos stack egyetlen fájlban. Most nézzük végig, mit jelentenek a kulcsok.

💡 Tipp: A modern Compose-ban már nincs szükség a fájl elején a version: mezőre. Régebbi példákban gyakran látod (version: "3.8"), de a Compose v2 ezt figyelmen kívül hagyja, így nyugodtan elhagyhatod.

A felépítés részletei

services

A services blokk alá kerül minden konténer-szolgáltatás. A példában három van: web, db és cache. A szolgáltatás neve egyben a hosztnév is lesz a belső hálózaton — erre mindjárt visszatérünk.

image vs. build

Két módon adhatod meg, honnan jön egy szolgáltatás image-e:

image: — kész image-et húz le egy registry-ből (pl. postgres:16-alpine).
build: . — a megadott könyvtárban lévő Dockerfile alapján buildel egy saját image-et.

Ha saját image-et építesz, érdemes átnézni a Dockerfile írása lépésről lépésre cikket.

ports

A ports mező publikálja a konténer portját a hoszt gép felé. A "8080:3000" azt jelenti: a hoszt 8080-as portja a konténer 3000-es portjára mutat. Tehát a böngészőből a http://localhost:8080 címen éred el az appot.

Fontos: a szolgáltatások egymás közti kommunikációjához nincs szükség port-publikálásra — a ports csak a külvilág (a hoszt) felé nyit kaput.

environment

Itt adhatsz át környezeti változókat a konténernek. Figyeld meg a web szolgáltatás DATABASE_URL értékét: postgres://app:secret@db:5432/appdb. A hosztnév itt egyszerűen db — vagyis a másik szolgáltatás neve. Ez a Compose belső DNS-ének köszönhető.

volumes

A volumes gondoskodik az adatok megőrzéséről. A db-data:/var/lib/postgresql/data egy named volume-ot csatol a PostgreSQL adatkönyvtárához, így a konténer újraindítása vagy törlése után sem vesznek el az adataid. A fájl alján külön deklarálni kell a használt named volume-okat. Erről bővebben az Adattárolás Dockerben cikkben olvashatsz.

depends_on

A depends_on megadja az indítási sorrendet. A condition: service_healthy arra utasítja a Compose-t, hogy a web csak akkor induljon, amikor az adatbázis healthcheck-je sikeres. Ehhez kell a db alatti healthcheck blokk.

A fő Compose-parancsok

A compose.yaml mellett állva (azaz abban a könyvtárban) az alábbi parancsok a legfontosabbak.

A teljes stack indítása a háttérben (detached):

docker compose up -d

A futó szolgáltatások állapotának listázása:

docker compose ps

A naplók követése (az összes szolgáltatásé, vagy csak egyé):

docker compose logs -f
docker compose logs -f web

A stack leállítása és a konténerek + hálózat eltávolítása:

docker compose down

Ha a named volume-okat is törölni akarod (vigyázat, ez törli az adatbázist!):

docker compose down -v

Egy szolgáltatás image-ének újraépítése és újraindítása:

docker compose up -d --build

Parancs futtatása egy szolgáltatás konténerében (pl. egy adatbázis-shell):

docker compose exec db psql -U app -d appdb

Az alábbi táblázat összefoglalja a leggyakoribb parancsokat:

Parancs	Mit csinál
`docker compose up -d`	Elindítja a teljes stacket a háttérben
`docker compose down`	Leállítja és eltávolítja a konténereket és a hálózatot
`docker compose ps`	Listázza a futó szolgáltatásokat
`docker compose logs -f`	Élőben követi a naplókat
`docker compose restart`	Újraindítja a szolgáltatásokat
`docker compose pull`	Lehúzza a legfrissebb image-eket

Az automatikusan létrehozott hálózat

Amikor kiadod a docker compose up parancsot, a Compose automatikusan létrehoz egy dedikált bridge hálózatot a projekt számára. Minden szolgáltatás ehhez csatlakozik, és a saját nevén elérhető a többi számára — beépített DNS-feloldással. Ezért működik a db:5432 vagy a cache:6379 hivatkozás a konfigurációban.

⚠️ Figyelem: A szolgáltatások a belső porton kommunikálnak egymással (pl. a Postgres az 5432-esen), függetlenül attól, hogy a ports mezőben milyen hoszt-portot publikáltál. A ports kizárólag a hoszt felé történő hozzáférést szabályozza.

Ha mélyebben érdekel, hogyan épül fel a Docker hálózat, nézd meg a Docker hálózatok alapjai cikket. Az pedig, hogy egyáltalán miért éri meg konténerekben gondolkodni, a Miért a Docker? oldalon olvasható.

Összefoglalás

A Docker Compose a legkényelmesebb módja annak, hogy több konténerből álló alkalmazást kezelj. A lényeg dióhéjban:

Egy compose.yaml fájlban definiálod a services, volumes és (opcionálisan) networks blokkokat.
Az image vagy build adja meg, honnan jön a konténer; a ports, environment, volumes és depends_on finomhangolja a működést.
A docker compose up -d, down, ps és logs a négy parancs, amit a leggyakrabban használsz.
A Compose automatikus hálózatán a szolgáltatások a nevükön szólítják egymást.

Készen állsz, hogy kipróbáld? Másold be a fenti compose.yaml-t egy üres mappába, igazítsd a saját alkalmazásodhoz, és add ki a docker compose up -d parancsot. Ha még a telepítéssel akadtál el, kezdd a Telepítés oldallal, vagy frissítsd fel az alapokat a Hogyan működik cikkel. Jó kísérletezést!